Skócia - Queensferry

Türelmes várakozás után, tavaly július végén eljött a várva várt pillanat amikor felszállhattam arra a repülőre ami egyenesen Skóciába vitt. Nagyon izgatott voltam, milyen is lesz az egész, nem fogok-e csalódni, tényleg olyan-e az ország ahogy én azt elképzeltem és ami miatt nagyon régóta szerettem volna eljutni ide. 

Amit biztosan elhatároztam, hogy bármi is lesz, jól fogom érezni magam. Technikai és egyéb más problémák miatt, csak pár hónapos késéssel tudtam nekifogni a fényképek és az átélt élmények feldolgozásának. Talán nem is baj, hogy ennyi idő eltelt az utazás óta, így legalább valamennyire le tudott ülepedni a sok élmény. 

Ha így utólag dióhéjban kellene összefoglalnom azt a pár napot, akkor azt tudnám mondani, hogy igen, Skócia tényleg olyan szép, mesés és lenyűgöző. Persze voltak kevésbé tetsző részek és élmények, de mindent összevetve fantasztikus utazás volt. Sajnos tényleg csak egy dióhéjnyi jutott belőle, mert a rendelkezésre álló hét nap alatt egyszerűen képtelenség volt megnézni mindent. "Ott lenni", meg pláne nem. Rengeteg helyen jártam, de mire felfogtam volna, hogy mit látok, már menni kellett tovább. Olyan ez mintha szeretnék megvenni (vagy még nem is igazán tudom, hogy szeretném-e) valamit és a kereskedő ad egy kis csábító ízelítőt az eladni kívánt termékből. Nos, a bemutató jól sikerült, azóta egyfolytában csak visszamennék, hogy még egyszer alaposabban megnézzem amit láttam és felfedezzek újabb részeket.

Ennyi bevezető után jöjjön a megérkezés és az első élmények. Csak egy kevéske, bemelegítésképp, mert attól félek, hogy igen hosszú lesz a teljes történet. 

Glasgow repülőterén szálltunk le és rendes skót nyárhoz illően esett az eső. mást esetleg elkedvetleníthetett volna ez az időjárás, de én vigyorogtam mint a töklámpás, annyira örültem, hogy itt lehetek. Szerencsém volt, hogy a busz, mellyel az teljes túrát megtettük nagyobb volt mint ahányan a csoportban voltunk, így kényelmesen elfértem egyedül egy kettes ülésen. A buszon lehetett palackozott vizet is venni, és az első kulturális sokk akkor ért amikor megkérdeztem Pault a sofőrünket, aki echte skót, hogy hogyan kell érte fizetni. Elég jól tudok angolul, de rendesen csikorogtak a fogaskerekek, amikor az agyam próbálta az általam ismert angolra lefordítani a választ. 

Első nap Edinburgh volt a program, de még előtte megálltunk South Queensferry-nél, hogy megcsodáljuk a Firth of Forth tengeröböl felett elnyúló 2,5 km hosszú Forth Bridge vasúti hidat. A hatalmas építményt 1890-ben nyitották meg és sokáig a világ leghosszabb vasúti hídja volt. Mára már elfáradt kicsit, emiatt mellé építettek egy másikat, a szintén monumentális méretekkel rendelkező Forth Road függőhidat. Ám egy idő után ez a híd is kevésnek bizonyult, úgyhogy épült egy harmadik is, a Queensferry Crossing nevezetű, melyet elvileg pont ottjártunk idején adtak át, vagy készültek átadni. 

Iszonyat nagy - Forth Bridge

Az új, s a még újabb - Forth Road Bridge és Queensferry Crossing

A környező növényzet

Panoráma

Egy magaslaton álltunk meg, ahonnan jól lehetett látni mind a három monstrumot. A rövid fotószünet után már tényleg Edinburgh következett.