Bokod



Amikor először láttam valakinél a bokodi tóról készült képeket, azt gondoltam, hogy valami egzotikus helyen készültek. Azután amikor kiderült, hogy Budapestről nagyjából egy órányi autó útra van, azóta én is el szerettem volna menni, hogy megcsináljam ugyanazokat a képeket mint amiket előttem más sok százan. Ahogy az előző bejegyzésben már írtam, a nap első felében Gántra mentünk bauxit bányát fotózni. Hatalmas köd fogadott minket Gánton és mivel ködben mindent jobb fotózni, ezért izgatottan vártuk, hogy milyen látvány fogad majd minket a körülbelül 25 kilométernyi távolságra fekvő Bokodon. Valahol félúton a köd egyszerűen abbamaradt, mintha elvágták volna és mire Bokodra értünk, már ragyogó napsütés várt minket. Tulajdonképpen nem sok fotózni való van itt, ha egyáltalán írhatok ilyen eretnekséget, ellenben az ember nem tudja abbahagyni a kattintgatást, mert annyira látványos a hely, hogy minden szögből le kell fotózni.
Az egyik kis faház tulajdonosa meghívott magához minket, így közelebbről is megnézhettük milyen lehet itt horgászni. A bokodi látképhez szorosan hozzátartozó, háttérben füstölgő kéményt az utolsók között láttuk, ugyanis nemrég bezárták a Vértesi Erőmű e részlegét. Maga a tó az erőmű hűtőtava volt, ezért sosem fagyott be telente. Ezidáig.
A fotózás után elmentünk ebédelni, amiből végül vacsora lett, mivel a vendéglátóipari egység amit megtátogattunk nem tudta lekezelni azt a létszámot amit képviseltünk.
Naplementére már nem értünk vissza, csak jóval később, de így is lehetett még jó pár képet lőni, ugyanis estére megérkezett a köd is.




















Megjegyzések