Toszkána, de hogyan?

2009. nyár eleje
„Hová megyünk nyaralni? Toszkánába?”- kérdeztem az Embert aki ettől nagyon meglepődött. Nemrég jöttünk vissza a Cseh körútról és még a februári karnevált sem felejtettük el teljesen, ezért nem érezte teljesen indokoltnak a kérdésemet. Végül megegyezünk, hogy nyáron sehová sem megyünk, de ősszel irány Toszkána! Eddig csak könyvekből, fényképekről és filmekből ismertem, de valahogy elérhetetlen célnak éreztem, úgy gondoltam ez olyan hely ahová én úgysem jutok el. Szóval egy régi álmom látszott megvalósulni.

Kapásból azzal az utazási irodával szerettem volna menni, akikkel Velencében is voltunk a karneválon, hiszen nagyon meg voltunk elégedve velük. Az ő ajánlatukban egy nap Cinque Terre is szerepelt, ami ugyan nem Toszkána, de közel van és ezt egyszerűen látni kell. Azonban itt jön a dilemma, így egy nappal kevesebb jut a fő úti célra. Ember közben talált egy másik utazási irodát is hasonló programmal, annyi a különbség, hogy náluk csak Toszkána a program. De én mindenáron látni akartam a Cinque Terre-t is. Hosszas mérlegelés, osztás-szorzás után a második iroda mellett döntöttünk. Ember jelezte nekik, hogy akkor mennénk velük, írnák már meg az ilyenkor szokásos utazási feltételeket, részletes programot és persze a lényeg, hová utaljuk a pénzt. Mondják, hogy oké, vették az adást, küldik az adatokat. Azután semmi. Se kép-se hang. Azóta is várjuk, hogy jelentkezzenek.

Ekkor jött a gondolat, mi lenne, ha hagynánk a francba az irodákat és magunk szerveznénk meg az utat? Akkor lenne benne Cinque Terre és elégséges Toszkána is. Végül nekiültünk térképpel, útikönyvvel és persze az Internet segítségével utánanézni a dolgoknak. Először csak amolyan „mi lenne ha” alapon, később azonban egyre inkább komolyodni látszott a dolog. A Booking.com oldalán néztünk szállást, kiszámoltuk mennyi lenne az üzemanyag, az autópálya díj, a vonatjegyek. Legnagyobb meglepetésünkre olcsóbbnak tűnt így a dolog. A vége az lett, hogy megvolt a pontos program, a díjszabásoktól kezdve, a vonat menetrendeken át a nyitvatartási időkig mindent tudtunk. Figyelembe vettem azt is, hogy a déli órákban lehetőség szerint mindig valahol beltérben legyünk, már csak a fotózás miatt is. Közben egy kollégám, aki már járt ott, figyelmeztetett, hogy egy napra ne iktassunk be túl sok programot, mert úgysem lesz időnk mindent alaposan megnézni.

Szeptember elejére foglaltunk szállást Montecatini Terme-be, központi fekvése miatt szinte mindenki itt száll meg, innen jól elérhető Toszkána északi részének minden fontos látnivalója. A szálloda közel van a vasútállomáshoz, kapunk reggelit és még a parkolás is megoldható ingyenesen. Mivel az első három teljes napra tervezett programok vonattal könnyedén elérhetőek ezért úgy gondoltuk, hogy nem bajlódunk a parkolással ami errefelé bajosabb mint Budapesten, ezért inkább a vasutat választjuk. Az első teljes napra a már említett Cinque Terre, második napra Pisa és Lucca, harmadik napra pedig Firenze volt betervezve. A negyedik –már autós- napon Volterra és San Gimignano, az ötödik napon pedig Monteriggioni és Siena szerepeltek az étlapon. Mikor ilyen szépen összeállt a dolog, majdnem elmaradt az egész, ugyanis egy másik álmom is teljesült. Igaz ez egy rémálom volt, ugyanis kirúgtak a munkahelyemről mondván nem tudnak tovább fizetni. Szó sem lehetett róla, hogy nyaralgassunk. Már ott tartottam, hogy lemondom a szállodát, amikor Ember úgy döntött, hogy rettenetes lelkiállapotomra való tekintettel igenis elmegyünk. Ismét jól döntöttünk.